Csak a lényegről, csak a lényeget

     Pár nappal ezelőtt picim küldött egy e-mailt s benne egy linket, egy pályázat honlapjának linkjét. Irodalmi, konkrétan költészeti pályázatról volt a lapon szó, egy antalógia összeállításáshoz keresnek költőket. A szokásos versengés. Lesz rengeteg beküldött alkotás és persze képzett, hozzáértő zsűri. Már csak azt kellen kitalálnom, hogy mely verseimet küldjem el.
        Érdekes, sokan úgy gondolják, hogy a jó versek nem összehasonlíthatóak. Épp ezért gyakran kritizálják a döntéshozókat, mikor valami alapján kiválasztanak közülük pár, szerintük kiemelkedőt. Ez nem így van, igenis meg lehet mondani egy versről, hogy az valóban van-e annyira magas színvonalú, hogy említésre méltóvá válhasson. Az egyszerű olvasót egyéni érzelmei, hangulata, stílusszeretete  befolyásolja abban, hogy helyesen válasszon a versengő alkotások közül, míg egy jó kritikust ezek nem zavarhatják meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy az adott érzelmi töltetet, melyet a mű közvetít, a zsűritag nem fogadja be, de döntésének kimenetelében még megannyi szempontból ellenőrzi, megvizsgálja a darabot. Vajon mi lehet az amit várnak, amit látni akarnak a bírák? Ez lehet a kérdés.
      Töprengek. Van-e érdemes versem? Engem szeret az egyszerű olvasó, de általában gyűlöl a kritikus.
    Mindegy, kiteszek pár verset, ha gondoljátok lehet "szavazni", hogy mely három kerüljön a boncnokok asztalára. Íme:


Kávéház, opciók

Két szerepben láttam:
játszott hosszúcombú,
selymes arcú nőt,
egy bárkit megszédítőt,
s játszott jámborarcú szerzetest,
aki létére nem hitt semmiben,
senkiben.

De mi volt:
idegroncs,
bal sorsával küszködő,
vagy kukák között suttogó,
saját sápadt tévhitében.


Csak

Dobogni szeretnék,
dobogni folyóparti csendben,
nagy utak alatt, nagy hidak alatt,
ringató közelben.

És szavalni,
csak magamban,
magamban is halkan,
őrjítő titokban.


Pontatlan leírás

„Pulvis et umbra sumus.”
        (Horatius)
…siklik lassan
az aszfalt felett
szigetre vár a szál
leányok lombos tánca így temet
még karmolnak
koppan sok apró gomb
cseléd vagyok
körbevont engem is
körbevont s él tovább
szép hasonlatként
felismerhetetlen áldozók kísérik tarkán
változatlan reggelek övén
lebegő angyalok felette
elmereng ha álmosabb
szédülni sem lehet
szabadon akarni sem
csak partok közepén
forgó párok követte
engedélyekkel nyugodtabb halálra
hisz így éri meg
torokban gombócok
alattunk posztmodern képzavar
s megannyiszor délcegek
s lassan siklunk
az aszfalt felett
s megbújunk idővel
a híres bárki eltemet
s nem kell tánc majd
testünk elnyel minden koppanást
s urunk leszünk
hátunkon új és új palást…


Tétlenségből elitélt

Terpeszkedik, hogy kortársa visszaszól,
hunyorít, majd elfeledem úgyis,
láncajkú cápa voltam,
s most? felsegít egy ungrisch,

ketten egy szobában,
árnyék az ablakok körül, csend,
egy perce néger vagyok,
s most újra végigkent,

csak testem van talán,
s legbelül nevető hátország,
magamnak manna lennék,
másoknak nyugvó bátorság,

hitem is így ölel,
öleb lettem, kit néha megpaskol a gazda,
bár álmosabb lehetnék,
vagy részeg, egy pillanatra.


Ha jársz és beszélsz…

Ha jársz és beszélsz is már,
körülölel idővel jutalmad,
jutalmad miként fetrengj
s mezítlen térdepelj,

mígnem elfogy a föld alattad.


Éjszaka

Halk dörömbölés,
esti dobbanás,
kilincscsikorgás,
szikraröpködés,

lomha léptü tánc,
ritka villanás,
sanda suttogás,
fodros felhő ránc,

tompa tűnődés,
álmos pillantás,
farkasvonítás,
rideg tettetés,

holló vágta árny,
forró tapintás,
selymes andalgás,
bíborarcú vágy,

lepel óvta éj,
gyönge simítás,
összeolvadás,
csókja hívta kéj,

bájban alvó láng,
csillagzuhanás,
pillacsukódás,

vigyáz a hold ránk.


    Ezek lennének azok, melyeket esetleg érdemesnek tartok a versengésre. De nem szeretem ezt a szót. Még gondolkozom rajtuk.

Jó éjt mindenki!

   Na ilyen épp ezért nem lesz!

   Csak hogy így előre tudjam hogy miket akarok majd írni, lekörmölöm rögtön az első blogbejegyzésembe. Nem lesz magánélet (már nem azért, hogy zavar, ha valaki hasonlót ír a blogjába, csak én ezt inkább kihagyom), nem lesz "cuki popkultúra" (Lola, Paris Hilton, Kiszel Tünde), nem lesz vallás (legyen a teológia a hozzáértőké), nem lesz sport (leszarom hogy férfi vagyok), nem lesz tudomány (max. egy nagyon kevés, de csak ha tényleg érdekenek tartom majd), és így tovább, majd találok még pár topikot, amit előre kizárhatok, de egyenlőre ennyi.

    De ami lesz, egy kis zene, de csak az igazi zene. Ismeretlen zenekarok felkutatása, bemutatása, ismert együttesektől egy-két szám linkje, de csak és kizáróan olyanok, melyek véleményem hordozzák az értelem minimális szikráját (s ha lesz olyan, aki velem egyetért, akkor örültem, ha nem lesz, akkor még jobban). Fohr ikzempül: Kispál és a Borz, Emil RuleZ!,  Mascura és a Tücsökraj:),  Katie Melua, Gerschwinek, Yann Tiersen meg ami még jön majd.
  Lesz egy kis politika. Energiáim nagy része persze arra fog elmenni, hogy állásfogalálásaimat pártfüggetlenül fogalmazzam meg. Mert mint tudjuk manapság ez a legnehezebb doglok egyike Magyarországon. Na de ezt majd, ha eljön az ideje.
     És végül lesz egy kis művészet. Varró Dániel, Tandori Dezső, Juhász Ferenc versei, de persze nem csak ők, mások is felbukkannak majd. S szerénységem is fel-felkerül majd e lapra (márint egy-két saját versem is megjelenhet). Festészet, szobrászat, kulturális rendezvényekről linkek, ilyesmi.
    És máris vége az Előszónak, na jólvan, így leglább tudni fogom mit is szeretnék kiirkálni, van valami koncepció.

Na tschüss!

    "Egy egyszerű reggel volt. S egy egyszerű nap egy egyszerű estével. Igazából nem. Egyiksem. Mióta Picimet ismerem ez nem így működik, vannak jó reggelek, napok és esték, és vannak kitörölhetetlenül jók. Tudom közhely, de tulajdonképpen körülírhatatlan az az "érzés", belső késztetés amely ennyire vonz, s amelytől ennyire nem tud még a legnagyobb önuralommal rendekező lény sem gondolkodni.  Csak buszozik vagy metrózik órákat ha kell, hogy, ha úgy adódik, akkor akár egyetlen pillanatra is, de láthassa azt, amit nem érthet meg sosem, az alakot öltött bennső dobbanásait.